A vallásos ember (...) olyan, mint a madár, mely, mikor a fát levágják alatta: nem a mélybe, hanem a magasba száll

(...)Ha az Isten az emberekre bízta volna, hogy Fiának anyát és családot válasszanak, azok bizonyára nem találták volna meg Szűz Máriát és Szent Józsefet. De az Isten ezeket találta meg. Hát ha az Isten most közülünk, akik itt vagyunk, akarná kijelölni s kihirdetni, hogy kicsoda előtte a legkedvesebb s a legbecsesebb: nem szégyenülne-e meg közülünk sok, látván, hogy talán az a kiválasztott, kit semmibe sem vett.

   

Ilyen ítéletet, mely szerint Ő József és Mária szent családját a legméltóbbnak, a legfönségesebbnek hirdette ki valamennyi ember és család fölött, ilyen ítéletet fog az Isten majd a világ végén mindnyájunkkal tartani, amikorra t. i. elvész az arany s a korona fénye, elfoszlik selyem és rongy egyaránt, bedől palota és kunyhó egyaránt, szétmállik drágakő és vályog egyaránt, s porrá válik a király és koldus teste egyaránt, s marad, marad egyes egyedül a lélek, s azon mást nem venni észre, mint azon fényt, mint azon pompát, mely az isteni kegyelemből s a jó tettekből áramlik reá.

 

  

Ha te is ezeket kezded megbecsülni és szeretni, s házi népedet ezek szerint nemesíted, akkor az Úr Jézus beléd is be fogja oltani magát, s te alázatban, a tisztaságban s az erényes életben fogsz gyümölcsöt hozni; mert Szűz Mária után, kinek méhébe szállt az Úr Jézus, s a szent család után, melynek gyermeke akart lenni, következik minden keresztény lélek s minden keresztény család. Minden egyes keresztény lélekbe beleoltja magát az Isten Fia a szent keresztség által; ha akarod, hogy ez oltás benned gyümölcsöző legyen, légy tiszta és alázatos, mint a Szent Szűz, s keresd és becsüld mindenekfölött az Isten kegyét és tetszését. Az első gyümölcs, melyet szíved hozni fog, lesz a megelégedés, amely a földön fölér a paradicsommal. (...)

 «Bármit tesztek, mondja Szent Pál, mindent Isten dicsőségére tegyetek»; ebből tehát az következik, hogy minden cselekedetünk tényleg arra alkalmas is, hogy Isten dicsőségére váljék, alkalmas arra, hogy Isten gondolatai szerint erkölcsi tökéletességbe s szépségbe öltözködjék.

Prohaszka Ottokár