Borzasztó dolog látni, miként bolyong és tapogatózik nagyon sok ember az élet legmélyebb kérdései körül s mily kevés jut el közülök legalább a viszonylagos tisztánlátásig. Fájdalmas látvány ez a vergődés, ez a tehetetlen és vigasztalan ide-odakapkodás, ez a belenyugvás az elintézetlenülhagyásba, ez a megfeneklés a kétely zátonyai közt, ez a tanácstalan rámeredés a nagy kérdések örök szfinkszeire.
S kétszeresen fájdalmas aztán ennek a világnézeti sehovátartozásnak hatásait is látni erkölcsi, társadalmi és nemzeti életünk terén. Erő, céltudatosság, világosan kitűzött s egységesen akart feladatok helyett szétfolyás, jelszópolitika, visszaélés a kereszténység nagy igéivel, önzés, értelmetlenség, széthúzás és összeveszés. Hallgathat ilyenkor az, akinek – úgy érzi – mondanivalója van?
Akinek lelkében mint egy nyugodt, mozdulatlan világosság ragyog a hit, hogy mindez másképp lehetne, ha az emberek ismernék a nagy kérdések megoldásának útját s elfogulatlanul és gyűlölet nélkül rálépnének a megoldásnak erre az útjára? Vagy hallgassunk, mert lesznek, akik félreértik szavunkat? Az élet legnagyobb problémáit bolygatnunk nem szabad, mert a válasz, amelyet ez a bolygatás eredményezhet, előreláthatólag nem a divatos elmosódottság és semmitmondás válasza lesz?
(...) Vagy mert akik a tagadás és széthúzás szellemét képviselik, azonnal a békebontás vádját szegzik neki annak, aki éppen azáltal akarja szolgálni a béke igazi ügyét, hogy a nagy keresztény alapkérdéseket nem a tagadás és széthúzás jegyében oldja meg? Ez az irat megkísérel utal mutatni nagy kérdések rengetegében. A legnagyobbakéban, amelyeket az emberi értelem ismer. Nem szakszerű, száraz fejtegetéseket kínál, hiszen az itt érintendő kérdések legtöbbjének nemhogy egész irodalma, de egész külön tudományszaka van, s nem tér ki minden lehetséges ellenvetés rostálására sem, mert hiszen ahhoz is kötetek kellenének. Csak néhány összefoglaló szempontot mutat be, vázlatos vonásokat, nagy összefoglalásokat.
Aki e sorokat leírta, évtizedes tanulmányok és eszmélődések eredményét mutatja be sűrítetten; egy életét, amelyben szintén volt kétely és ború, sok önállóságra törekvés, de a mások gondolatainak megbecsülése is, szörnyű átérzése a nagy kérdések súlyának s rettenetes felelősségek sejtése, akár pro, akár kontra dől el a vizsgálódás. Ez az egy nagy és nemes életcél: látni, s miután láttunk, másoknak is megkönnyíteni a látást. Úgy érzem, nem lidércfény az a világosság, amelyet a vizsgálódó ezen az úton talál. E sorok írója nincs is egyedül vele. A nagy rázkódtatások és zűrzavarok, a tagadás propagandájának hallatlan pusztításai után jelentékeny mennyiségben ébrednek rá az elmék – a legnagyobbak és élesebbek – ugyanerre az eredményre.
Csak a nagy konvertitákra utalok itt: a Coppée-kra és Bourget-kre, a Huysmans-okra és Hermann Bahr-okra, a Brunetièrekre, Henry Newman-okra, Chesterton-okra s a modern természettudományok és bölcselet nagy keresztény képviselőire … Ez a kis kötet egyúttal bevezető egy könyvsorozatba, amely „Katolikus Kultúrkönyvtár” címen indul meg.
A művelt magyar közönség nagyrészt nem is ismeri azokat a hatalmas gondolatmeneteket, amelyeken a mi diadalmas keresztény világnézetünk és katolikus hitünk épül. E gondolatmenetek és bizonyítékok részletesebb kifejtése lesz a Katolikus Kultúrkönyvtár feladata. A jelen bevezető kötet feladata az, hogy a nagy kérdések jelentőségére az olvasót ráébressze. Hogy kevesebb legyen az alvajáró az élet rengetegében s több a látó …
Bangha Béla: Nagy kérdések útján. Gondolatok a világnézeti kérdésről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.