Szent Rita méhei nem csípnek

Umbriában, az Appenini hegyekben fekszik Cascia. Rita itt töltötte életének utolsó éveit. A kolostor, ahol meghalt, többek között „szürke” méheiről is híres. Fullánkjuk nincs. Minden évben ott látni ezeket a méheket a kolostor udvarának falában, ahová állítólag már vagy 500 évvel ezelőtt befészkelték magukat. 

Rendesen böjt végén, a nagyhét alatt másznak ki lyukaikból és május 22-én térnek vissza a lyukakba, amelyeket lezárnak, és benn maradnak a következő év nagyhetéig. Ezek a méhek az ún. kőművesméhek vállfájához tartoznak. VIII. Orbán pápa is kíváncsi volt ezekre a különös méhecskékre. Elfogtak hát egyet közülük, és üveg alá téve elküldték a pápának. Az aztán selyemfonalat erősített a méhecske lábára és szabadon engedte. 

Nemsokára Casciában volt a kis állat. A selyemfonálról nem volt nehéz ráismerni. A legenda szerint Rita gyermekkorának méhecskéivel azonosak ezek. Őt rajzották körül a furcsa méhecskék az aratás alatt. Szülei is a tarlón dolgoztak, miközben kislányuk egy kosárkában szunnyad a hűvösön. Az egyik arató sarlóval belevágott a kezébe. Szaladt a faluba, hogy bekötöztesse a sebet. A kosár mellett vitt el az útja. 

Ámulva látta a sűrű méhrajt a lánygyerek fölött. A kis Rita boldogan kapkodott a zümmögő, szárnyas jószágok felé. Az ember saját sebéről megfeledkezve, próbálta elhessegetni a méheket a kisbabáról. De hiába. Azok nem tágítottak. Csodák-csodájára fullánkjuk nem volt. Ritának nem lett bántódása. A méhek fehérek voltak. 

Hetekig másról sem esett szó a faluban, Roccaporénában, ahol szentünk született, mint a fehér méhecskékről. Annál is inkább, mivel az ember keze a nagy hessegetésben teljesen meggyógyult. Rita halála után a méhek újra visszatértek. Nem Roccaporénába, hanem Casciába, ahol Ritát felravatalozták. Csak színük változott meg: szürkék voltak. Azóta is ott vannak. Akárki meggyőződhet róla. Ezt 1977. május 26-án megerősítette a jelenlegi apátnő. 

(Béky Gellért – Kővári Károly: Reménytelen dolgok szentjei Szent Janka – Szent Rita – Flüei Szent Miklós)