A Lomnici-csúcsra hányan, de hányan vágyakoznak! Ott lent a mélyben, a hegy tövében, hogy énekli mindenki a magasságnak dalát, hogy látja képzeletében mindenki a csúcsnak a fönségét, a gyönyörűséges szép égboltozatot, amint beékelődik csúcsaival a gyönyörű hegyóriás. Mindenki már előre élvezi azt a nagyszerű atmoszférát, amely a tüdejét feszíti majd és amely himnusz dalolására készteti az embert. És mégis, Kedves Hallgatóim, sokan csak dalolnak lent a a hegy tövében, ott maradnak, aztán eltávoznak és csak kevesen mennek fel a csúcsra. Mert a hegymászás erőfeszítést kíván, teljes erőt, teljes szeretetet, teljes lelkesedést, teljes odaadást követetl. Milyen kevesen mennek neki a sziklának, a hónak, a gleccsernek, milyen kevesen a magasságos csúcsnak!
Kedves Hallgatóim! Nagy a különbség azok között, akik szeretik, teljes szívükből szeretik az Úristent, vagy csak félig-meddig, valahogyan szeretik. Aki szereti a hajnalt, gyönyörűséges szép hajnalt, az fel is kel hozzá, az már nemcsak olvas róla, nemcsak elképzeli a fantáziájával, hanem felkel idejében, mint Keresztes Szent János atyánk. Minden reggel, hajnalban, a kolostornak egy bizonyos pontjára ült, aztán lelkével beletemetkezett a szépséges hajnalba. Teljes szívvel szeretni más, mint rész-szívvel, mint egy darab lélekkel! Milyen nagy különség az, Kedves Hallgatóim! Ha önök tanulmányozzák a szentek életét, belepillantanak az ő lelkükbe, akkor látni fogják, hogy tudtak a szentek szeretni, egész szívvel, teljes szívvel. A mi Rendünknek a bölcsője nem ott ringott-e, ahol ezt a teljes szívet adta az Úristen?! A mi ősünk, Szent Illés próféta, az egész zsidő népnek kemény szóval, de Isten által adott hévvel, lelkesedéssel odavágta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, legyetek az Övé. Ha Bál az Isten, imádjátok Bált! Milyen nagy különbség ez, mennyire férfias, mennyire teljes, mennyire egész az az ember, aki így szere4ti az Úristent. Hát hogyne támadna fel mibennünk is a vágy, hogyne szeretnénk mi is így szeretni az Úristent, mint Keresztes Szent János, Kis Teréz, Szent Terézia, mint Kempis Tamás, akinek a könyvéből, annak minden sorából ez a tökéletes szeretet sugárzik reánk?
Honnét tanuljam én meg ezt a szeretetet, kérdezhetné valaki?! Kitől sajátítsam el? A szeretet is tudomány, azt is tanulni kell! Ó, Kedves Hallgatóim, ez olyan egyszerű.
Menjünk a Szépszeretet Anyjához.
Máriának ez a jelzője, ez a díszítő jelző olyan sokat megmond! Ki tudna más megtanítani bennünket rá, mint a mennyei Édesanya? Hozzá még, ha viseli valaki az ő szent ruháját, ha a skapuláréba van öltözve, hogyne taníaná meg rá a Szépszeretet Anyja?
Máriának teljes volt a szeretete. De teljes szívéből szerette az Úristent, azért is, mert ez a szeretet. Kedves Hallgatóim, kizárólagos volt. Ha ő szerette a teremtményeket, amint hogy szerette, Istenen keresztül szerette azokat. Tehát kizárólag csak Istent szerette, senki mást. És akit szeretett és amit szeretett, azért szerette, mert Isten ezt így akarta. Ilyen kizárólagos, exkluzív szeretet volt Szent Terézkének a szeretete. Hiszen ő szerethetett volna sok minden mást, de ő csak azt akarta, amit Isten akart.
Nem gyönyörű szeretet ez, Kedves Hallgatóim?! A Szűzanya hányszor mondhatta volna: miért küldesz engem Betlehembe, annak istállójába? Miért küldesz szamárháton, hogy fussak Egyiptomba, keblemen tartva az én kis gyermekemet?! Miért nem adsz nekem jobb hajlékot Názáretben? Ó, Istenem, miért is viszed a kereszt alá, miért kell látnom az én Fiamnak keserves kínszenvedését, miért kell annak élettelenül az ölembe lehullania a keresztről? Mária nem kívánt palotát, nem kívánt jobb, fényesebb, modernebb lakást, szép bútorokat, komfortot. Máriának az kellett, amit Isten akart, mert ő kizárólag Istent szerette és ha őt szerette, akkor az ő akaratát is szerette.
Kedves Hallgatóim! Ez a szeretet továbbá teljes azért is, mert Máriának a szeretete alázatos, mégpedig végtelenül alázatos szeretet. Elfogadott mindent az Úristentől. Olyan boldog otthon nincs több a föld színén, mint aminő volt a názáreti. Mária befogadta oda Jézusnak tanítványait is. Mikor pedig az édes Jézus felment a mennybe, hogy igyekezett azoknak gondjukat viselni; milyen alázatos volt a magatartása; milyen épületes, végtelenül kedves látvány lehetett, amikor ő az apostoloknak dolgozott, mikor értük imádkozott. Elgondolom az ő Szeplőtelen Fogantatását, az ő szűzi egyéniségét, és mégis egy földi embert adott melléje az Úristen, Szent Józsefet, hogy vele együtt éljen itt a földön. Istenem, micsoda szent, micsoda gyönyörű alázatosság! Vállalta ezt a szent jegyességét, csak azért, mert Isten ezt így akarta. Szerette Istent teljes szívből!
Azután milyen szép volt ennek a Szépszeretet Anyjának a szeretete, ha arra gondolunk, micsoda hála ömledezett az ő szívéből állandóan, hogy t.i. milyen hálás volt a Szűzanya. Csak képzeljük el Betlehemben, amikor az ő édes kis gyermekét figyelte, s fölszállt szívéből a hála, hogy Isten neki ezt a nagy boldogságot adta.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.