Pio atya: A stigmák szentjének ismeretlen csodái

A zarándokok, szentmiséje előtt alig aludtak valamit. Már hajnali két órakor kezdtek gyülekezni a templom előtt … ahol tengerré duzzadt a szürke tömeg. Pontosan 5 órakor nyitották a templomot. Sokon szívesen várakoztak órákon át, csakhogy jó helyhez jussanak.

Pio atya mondásai:

"Ezt a két erényt mindig meg kell tartanunk; szelíd kedvesség felebarátunkkal szemben és szent alázat Isten előtt."

"Mária, Te az élet összes fájdalmát, örömre fordítod."

„A keresztények Istene a metamorfózis Istene:

beledobjátok szívébe a fájdalmat és kiveszitek belőle a békét.

Kétségbeesést helyeztek belé és reményt merítetek belőle.”

„Mindig adjatok hálát az Úrnak azért, amit kaptatok. Ez a legjobb módja annak, hogy még több kegyelemben részesüljetek.”

"Két dologért kell könyörögnünk állandóan édes Urunkhoz: növelje bennünk a szeretetet és a félelmet.

A szeretet az Úr útjain röpít bennünket, a félelem pedig megmutatja, hova lépjünk. A szeretet minden dolgot megmutat nekünk e világon, a félelem viszont rámutat mulasztásainkra. Ha majd a szeretet és a félelem egymásba forr, nem engedhetünk többé az evilági dolgok csábításainak."

„Sokat imádkozzátok a rózsafüzért! Oly kevésbe kerül és oly sokat ér!”

Jézus nem hagyott el, amikor futottál előle, még kevésbé hagy el most és az elkövetkezőkben,

amikor szeretni akarod.

Pietrelcinai Szent Pio atyát sokan tisztelik, számos történetet megírtak már a közbenjárására történt csodákról. José María Zavala könyve (Pio atya: A stigmák szentjének ismeretlen csodái) az újabb tanúságtételekből válogat.

Egy hat abortuszon átesett, anorexiával küzdő, alkohol- és drogfüggő lány gyógyulása, aki a házasság és a gyermekáldás ajándékát kapta meg:

„Az én történetem nem egy nagy csoda, hanem kis csodák sora, amelyeket Pio vitt végbe a szívemben… Elbizakodott voltam, biztos voltam benne, hogy mindent megkapok, amit csak akarok… Mindenem megvolt azon az áron, hogy sárba tapostam az emberi méltóságot. Szexuális életem teljesen zűrzavaros volt. Hat abortuszom volt. A szívemben megtagadtam Istennek ezeket a végtelen ajándékait… és végül nagy megvetést éreztem önmagam iránt. Elkezdtem gyűlölni magamat, lassacskán elmerültem a kábítószer és az alkohol sötét szakadékában… Annyira lefogytam, hogy az orvosom anorexiát diagnosztizált nálam… Miután elváltam a férjemtől, egy nálam húsz évvel idősebb amerikai vállalkozótól, Dallasba mentem a szüleimhez, hogy összeszedjem magam. Amikor odaértem, olyan voltam, mint egy hulla. A Gondviselés akaratából édesanyám jó barátságban volt egy Fülöp-szigeteki pappal… Mivel semmi dolgom nem volt, egy napon elfogadtam a meghívását, hogy részt vegyek egy szentmisén egy orvos lakásában. Santos Mendoza mutatta be a szentmisét, aki nem sokkal később felajánlotta, hogy menjek el hozzá gyónni. Haboztam, mert tizenöt éve gyóntam utoljára. Végül elmentem hozzá. A végén mosolyogva azt mondta nekem, hogy egy »nagy hal« vagyok, aki kiesett Isten kezéből. Amikor Santos atya meghalt, megtudtam, hogy ördögűző volt, és gyónás közben olvasott a bűnbánó ember lelkében: ezt tanúsíthatom is. Neki köszönhetem, hogy felfedeztem Pio atyát… Pio atya – Loyolai Szent Ignácon keresztül – életem nagy szerelmével ajándékozott meg: a férjemmel, Jesússal. Jesús baszk származású, jezsuita neveltetésben részesült. Született egy lányunk, Anamaría. Amikor a lányomat nézem, mindig hálát adok az Úrnak, hogy megfoganhatott ez a nagy szépség a méhemben, amelyet önzésből oly sokszor sírrá változtattam.”

Pio atya buzdítása

Tegyétek fel magatokban, kedves gyermekeim, hogy mindig nagylelkűen megfeleljetek hivatástoknak, méltókká válva Jézushoz, az ő hasonlatosságára a szentírásból és a szent evangéliumban felismert, általatok már elsajátított, imádandó tökéletességekben. De gyermekeim, ahhoz, hogy követésről szólhassunk, szükséges a mindennapi elmélkedés és életéről való gondolkodás; az elmélkedésből és a gondolkodásból születik cselekedeteinek megbecsülése, és megbecsüléséből pedig a követés vágya és kívánsága.

Igen, gyermekeim, kövessétek Jézust készséges és vitát nem ismerő engedelmességében; utánozzátok Jézust türelmében mert a türelemben birtokoljátok majd lelketeket; utánozzátok Jézust mind a belső, mind a külső alázatban, de még inkább a belsőben, mint a külsőben; inkább az átérzettben, mint a mutatottban; mélyebben, mint láthatóban. Utánozzátok Jézust a szeretetben, mert csak azt ismeri el akik féltékenyen őrzik ezt az értékes margarétát és tartsátok mindig eszetekben, hogy Isten teljes ítélete, amikor majd megjelenünk isteni színe előtt, a szeretet körül fog forogni. (…) Tegyétek mérlegre minden cselekedeteteket a szeretet mérlegén és így érdemeitekből koszorút fontok az égre.

Az unalom amit az erények és az imádság során meg tapasztaltok, nem kell sem megdöbbennetek sem elhagyni sem egyi sem másik gyakorlatát. Folytassátok ugyanúgy és ne véljétek elvesztegetet időnek az engedelmességben eltöltött időt.

A kísértések ne ijesszenek meg: a lélek próbatételei azok, amelyet Isten meg kíván tapasztalni, hogy saját kezével fonja a koszorút, amikor elég erősnek látja, hogy fentartsa a küzdelmet.

(Pio atya 1919. január 7.-én a lelki gyermekeihez intézet leveléből)