Reményik-vers, neked

„Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké. 
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak."

- Reményik Sándor -

Ne maradj le cikkeinkről! Csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT!

Kapcsolódó cikkek:

Az együttélés hazugsága
A való életben is barátok voltak ezek a szentek
"Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés...!"
"Harcolj a férjedért, mert ő a pokol útján jár...!"
A Sátán gyűlöli a szenteltvizet
Mezítláb ment lelkigyakorlatra a főpap
Mi a baj a kézbe áldozással? (A. Schneider megdöbbentő szavai)
A katolikus Karinthy: G.K. Chesterton