Felsorolok neked pár tipikusan divatos tévedést, amit a világ legitim indoknak lát a gyermekáldás elkerülésére, de egy katolikus számára nem lehet érv:
A friss házasoknak kell pár év, amit csak kettesben töltenek.
Minden gyereknek kell saját szoba.
Saját autó, külföldi nyaralás, márkás cuccok nélkül nem érdemes élni.
A friss házasoknak kell pár év, amit csak kettesben töltenek.
Minden gyereknek kell saját szoba.
Saját autó, külföldi nyaralás, márkás cuccok nélkül nem érdemes élni.
Három császármetszésnél többet súlyos felelőtlenség vállalni.
Két gyerek az ideális.
Ha nem alszol együtt a gyerekeddel; ha rászólsz; ha (túl gyakran) nemet mondasz neki; ha nem hordozod egész nap; ha nem ugrasz, amint elkezd sírni; ha rászoktatod arra, hogy átaludja az éjszakát, akkor tönkreteszed a gyereked lelkivilágát, ezért legalább három-négy év korkülönbségnek kell lenni a gyerekek között, és nem is szabad, hogy túl sok gyereked legyen, mert akkor nem tudsz eleget foglalkozni velük, és lelki sérültek lesznek, illetve te is kikészülsz.
Minden gyerekednek biztosítanod kell a saját lakást, ha kirepülnek.
Csak azok vállalnak sok gyereket, akik "élősködni" akarnak a társadalmon.
A sok gyerek ciki, mindenki azt hiszi, hogy ostobák vagyunk, és "csak szaporodunk, mint a nyulak".
Csak azok vállalnak sok gyereket, akik "élősködni" akarnak a társadalmon.
A sok gyerek ciki, mindenki azt hiszi, hogy ostobák vagyunk, és "csak szaporodunk, mint a nyulak".
Stb.
Szóval csak az jó katolikus, akinek sok gyereke van, és lehetőleg minél kisebb korkülönbséggel?
Nem tudhatjuk, kinek miért nincs vagy van csak kevés gyereke, vagy van köztük nagyobb korkülönbség. Az is lehet, hogy ők szeretnének még, de nem lehet.
Mindazonáltal „A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülők nagylelkűségének jelét látja." (KEK 2373) Egy katolikus szemében a gyermek ajándék, áldás kell legyen, a nagycsalád pedig vágyott, nem pedig lenézett, szégyellni való, idejétmúlt dolog, vagy olyan fáradtság, ami elveszi tőlünk a kényelmet és a luxust. Bátornak, nagylelkűnek és áldozatvállalónak kell lennünk, mikor a gyermekeink számáról van szó. „Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is." (KEK 2371)
Légy nagylelkű. és Isten is nagylelkű lesz veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.