2016. július 26., kedd

"Hány gyereket terveztek?"

Pro Christo blog bejegyzése. Vigyázat, ütős!

Házaspároknál ez egy természetes kérdés. És hány gyereket terveztek? Felteszik szülők, barátok. Számomra pedig a legértelmesebb válasz, amit erre tudok mondani, az az, hogy nem mondok semmit.

Régebben azt szoktam mondani, hogy legalább négyet. De rájöttem, hogy ez egy hazugság. Ugyanis nem tervezzük a gyerekeinket. Isten tervezi őket, mi pedig elfogadjuk az Ő tervét. Szóval ha valaki megkérdezi, hány gyereket tervezünk (pontosabban hány gyereket tervezünk még, mert már van), azt kéne mondanom, egyet sem, de az meg félreérthető, mintha nem szeretnénk már többet.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy olyan világban élünk, ahol érthetetlen a felfogásunk, de sokszor még katolikus körökben is. Ugyanis nekünk, katolikusoknak itt van a tcst (természetes családtervezés), így én is nyugodtan rávághatnám, hogy ennyit vagy annyit, és ennyi vagy annyi évenként. Csakhogy a tcst-t nem erre találták ki.

Szeretnék eloszlatni egy súlyos tévedést a tcst-vel kapcsolatban. Ez nem a tiltott fogamzásgátló szerek alternatívája. Ez nem a katolikus verzió arra, hogyan vegyük át a kontrollt a termékenységünk felett és állhassunk be a felelősségteljes" és „érett" emberek közé, akik meghatározzák, hány gyerekük lesz és hány évente. 

A tcst arra van, hogy igazán, nagyon-nagyon komoly és súlyos esetben élve az Isten által teremtett ciklusunkkal a terméketlen szakaszokon éljünk csak házaséletet. 

Tehát amíg a fogamzásgátlást használó emberek általános hozzáállása a NEM a gyerekre, és néha az IGEN, addig egy katolikusnak folyton az IGEN állapotában kell lennie, néhány komoly esetet kivéve. (Sőt, sok katolikusnak talán egyszer se lesz ilyen eset az életében.)

A tcst nem elengedhetetlen katolikus dolog. A tcst nem arra van, hogy te is „felelős" ember legyél, aki nem szaporodik, mint a nyulak", és így megkíméli magát a lesajnáló tekintetektől. A tcst vészfék, amit indokkal szabad csak meghúzni, és nagyon szomorú, ha meg kell húzni.

Egészen megdöbbentő a számomra, hogy a katolikus családos élet elengedhetetlen részeként festik le sokan a tcst-t, és már-már bűnként mutatják be, ha valaki nem használja, mert az felelőtlenség". Szélsőséges eseteket hoznak elő (mint pl. Ferenc pápa és a nyolc császáros nő), amikor valóban meg lehetne húzni azt a vészféket. Nade ezek kivételek, pont azok a kivételek, amikre a tcst megengedett!

Úgy gondolom, hogy az európai ember gondolkodásmódjának az egyik rákfenéje, hogy olyan területeit akarja kontrollálni az életnék, amelyeket Isten kezébe kéne helyeznie. Ilyen a gyermekáldás is. Ha nincsenek meg a megfelelő körülmények (= luxus), akkor nem is vállal (több) gyermeket, mert az „felelőtlenség". 

Lehet persze erre azt mondani, hogy aki nem használ fogamzásgátlást vagy tcst-t, az vakmerően bízik Istenben. Csakhogy én nem azt látom a környezetemben, hogy a sok vakbuzgó hívőtől kéne tartani, sokkal inkább a Gondviselésbe vetett hit kiveszésétől. 

A saját életemben azt tapasztaltam, hogy Isten úgy irányít és úgy időzít, ahogy az a legtökéletesebb, sokszor teljesen keresztülvágva mindazt, amit én elterveztem, és hogy akkor alakult minden a legjobban, amikor Istenre bíztam magamat. 

A gyermekvállalással kapcsolatban azt gondolom, hogy Isten sokkal jobban tudja, mire vagyunk képesek és mit engedhetünk meg magunknak, mint mi. Lehet, hogy gyengének tartjuk magunkat a nagycsaládhoz, de Ő nem így látja. Lehet, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy lehet, ha két gyermek között nincs legalább három-négy év, de Ő látja, hogy miért kell, hogy bizonyos testvérek között pl. csak másfél év legyen. Lehet, hogy a mostani anyagi körülményeink alapján (még) egy gyermek magának tűnik az anyagi katasztrófának, de Ő látja, hogy hogyan fog nekünk több pénzt adni az eljövendőben. 

Azt gondolom, hogy manapság túlságosan is elkényelmesedtünk (én is, de még mennyire!), és el akarjuk kerülni a nehézségeket és a fáradtságot, amit például a sok gyerek vagy a kis korkülönbség jelent a gyerekek között. De legalább mi, keresztények tudjuk, hogy Isten azért adja a nehézségeket, hogy a jellemünket formálja általuk és a mennybe jussunk. Nem maradhat ki az életünkből a nehézség, és áraszthat el minket csupán az áldás, különben a pokolra jutnánk mind, mert nem fejlődne sem az istenkapcsolatunk, sem a személyiségünk. 

Még egy szempont. A katolikus pároknak nem attól kéne félniük, hogy húsz gyerekük lesz. Sajnos nem ez a reális félelem, hanem az, hogy nem lehet gyerekük, vagy csak egy-kettő lesz nekik. Nem tudom, mi van a világban - talán a rengeteg szója és a vízből kiszűrhetetlen női fogamzásgátlók okozzák -, de feltűnően sok manapság a meddőség, mióma, vetélés, nehéz foganás. Ahogy átgondolom az ismerősi körömet akár élőben, akár a világhálón, a nők körülbelül fele szenvedett már el vetélést, terméketlen vagy nagy nehezen jött neki csak össze a gyerek. Ami egy-két generációval ezelőtt még nem így volt. Szóval a propagandagépezet szavával ellentétben a legtöbb nőnek sajnos nem attól kell félnie, hogy egy tucat gyereke lesz, hanem attól, hogy nem lesz. Azt hiszem, ami valóban ijesztő, az nem a tizenkét gyerek, hanem a nulla.

Azt még elmondanám, hogy természetesen senki felett sem akarok ítélkezni. Nem szeretnék, és nem is tudnék listát írni arról, hogy mikor élhetünk a tcst-vel a fogamzás elkerülésére, és mikor nem. Úgy gondolom, hogy ez minden házaspárnak a saját lelkiismeretére tartozik. Ez az Ő dolguk Istennel. Csak el szerettem volna gondolkoztatni titeket, hogy vajon nem sorolunk-e egy rakás indokot is a legitim oldalra „felelősség" és „realitás" címén nemet mondva Isten tervére és igent a saját elképzeléseinkre, elutasítva a Gondviselésbe és önmagunkba vetett bizalmat, és befogadva a szívünkbe a keserű félelmet. 

Annyira csodálatos a görcsölés helyett igent mondani Isten tervére, merni hallgatni mindarra a sugalmazásra, amit Ő a szívünkbe ültetett. Olyan csodálatos látnom a saját életemben is, hogy Isten mennyivel többet néz ki belőlem, mint a környezetem vagy akár én magam, és mennyi mindent rám bíz, és hogy formál erős nővé, egy család szívévé. 

Imádkozom, hogy ti is megtapasztaljátok mindezt, és merjetek igent mondani az Ő terveire! Merjétek hinni, hogy képesek vagytok hordozni és felnevelni azokat a gyermekeket, akikkel Ő meg akar áldani titeket! 

Ha pedig valóban komoly okotok van a fogamzás elkerülésére, akkor erőért és áldásért imádkozom a számotokra, kedves Olvasóim, hogy tapasztalhassátok ezekben a nehéz időkben is Isten gondviselő szeretetét!

Ajánlott bejegyzések magyarul:
Erkölcsös-e a TCST - avagy mit is mond erről az Egyház Tanítóhivatala? (Katolikus Válasz)
 

Ajánlott bejegyzések angolul tudóknak:
Why I Don't Do NFP (Catholic All Year)
Dear Newlywed, You Are Probably Worried About The Wrong Thing (Catholic All Year)
In Which We Discover If I Really Meant It About Not Doing NFP (Catholic All Year)
Why You Don't Have to Use NFP (Catholic Sistas)
Open to Life (Messy Wife, Blessed Life)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Kukkants be egy apácazárdába! Több száz éve senki sem látta, mi van belül

Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...