2016. június 8., szerda

Mezítláb ment lelkigyakorlatra a főpap


A kiváló hitszónokot, a vállalt magyarságát megtartó, hiteles életet élő Prohászka Ottokárt sokan ismerik. A legtöbben azonban megfeledkeznek arról, hogy Prohászka elsősorban katolikus püspök volt, s nála ez a szó nemcsak szavakban nyilvánult meg. Gárdonyi Géza egyenesen „napba öltözött ember"-nek nevezte. Hogy miért? Kiderül az alábbi cikkből. 

Az volt a meglepő, hogy valahogyan mindig megtudta, hol vannak az élet legelesettebbjei. Mikor egy hatgyermekes édesanya gyónni volt nála, kétségbeesve mondta neki, hogy már öt gyermeke van, várja a hatodikat, de a férje rettenetes hangulatban van: végezni akar az egész családjával, mert túl szegények.

A püspök atya erős szavakkal magyarázta meg az asszonynak, hogy még gondolni se merjen magzata elhajtására, mert „odaát" ő fogja mondani: „Nem eresztelek a mennyországba, mert anyám voltál, és gyilkosom lettél..." Pár pillanat múlva Prohászka az asszony felé fordulva ezt mondta: „Tudja mit? Annak a gyermeknek majd én leszek az atyja". Azóta minden karácsonykor megjelent a püspök megrakott kocsija, hozott ruhát, élelmet, ajándékot, kalácsot. És nemcsak a legkisebbnek, hanem a többinek is.



Utolsó pécsi lelkigyakorlata előtt régi, kopott cipője helyett újat kapott. A szép, új cipő azonban egyszer csak eltűnt. Nővére már lopásra gondolt, mire ő bevallotta, hogy egy szegény sorsú egyetemistának adta, aki teljesen lerongyolódott. „Jó lesz nekem a régi is". De az annyira rossz volt, hogy gyorsan cipészhez kellett vinni, s ő addig papucsban várt. Egy nővér visszaemlékezései szerint külön tanította őket, hogyan kell lyukas cipőben úgy járni, hogy senki ne vegye észre...

Reverendája pedig már annyira kopott volt, hogy ő maga zöldikének nevezte el.

Egyszer az esztergomi szemináriumban egy meggémberedett teológus jött vele szembe. „Miért nem húz kabátot?" - kérdezte a püspök. „Mert nincsen". Új kabátját levetette, és szótlanul ráadta a kispapra, majd visszament szobájába, és felvette kopott, régi kabátját.




Egy terebélyes gyümölcsárus néni a fehérvári püspöki palotával szemben kereste a kenyerét. Mivel fizetése elég csekély volt, télen is dolgoznia kellett. Egy hideg téli napon, mikor süvített a szél és hordta a havat, a püspök látta, hogy a kövér asszonyság rendületlenül ül a posztján, mint a kőbefaragott kötelességteljesítés. Prohászka nagyon megsajnálta, s az egyik plébániai alkalmazottat leküldte egy bögre forró teával és egy kupica kisüstivel.

Egy szegény család lánya Belgiumba igyekezett nevelőnőnek. Elutazása előtt felment a püspök atyához, hogy vállalkozására áldást kérjen, és valami kis segítségre is számított. Mivel a nincstelen püspök a még nincstelenebb leánynak hirtelen semmit nem tudott adni, odaadta egy elhasznált reverendáját, hogy szövetéből kabátot készítsen magának. Pár év múlva a leánynak már bársony ruhája volt selyem béléssel - egy belga úr unokáit nevelte...

Prohászka Ottokár püspök felszenteli a harangokat (1925)

Nemzetgyűlési képviselők vártak rá az Ottokár Árvaházban. De nem sietett haza. Az erdőben sétált. Sőt, még ültetett is. Lehajolt, és felvett a földről egy tölgymakkot. „Látja, Carissime, az emberek irtják az erdőt, de senki sem ültet fát. Hát mi ültessünk nekik!"

Az árvaházban elterjedt a híre Prohászka halálának. A gyermekek, akiket annyira szeretett, és akikkel annyi jót tett, mélyen megrendültek. A cipőjét nem merték elvinni, de kihúzták a cipőfűzőket cipőiből, a fogukkal szedték széjjel és ezekkel a szavakkal osztották fel egymás közt: „ez a mi ereklyénk".



A püspök jelmondata a „dum spiro, spero", vagyis „amíg élek, remélek" volt.

Aki olvassa műveit, meglepődik rajta, mennyire korszerű és aktuális ma is, amit Prohászka Ottokár fontosnak és orvosolandónak tart. A világ sokat változott azóta, de jobbítani való nem akad kevesebb ma sem.

(A püspök írásai az interneten a http://www.piar.hu/pazmany/ppekiro.htm#p oldalon a P betűnél olvashatók.)

Barlay Ö. Szabolcs Prohászka-interjúi nyomán Végvári Júlia



További cikkek:














Az oldalon megjelenő hirdetésekből befolyó, - kattintások után - járó összeget  a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánljuk fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Kukkants be egy apácazárdába! Több száz éve senki sem látta, mi van belül

Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...

Népszerű bejegyzések