2016. június 4., szombat

A kisgyermekek tényleg tudnak valamit


„Angyalaik szüntelenül szemlélik Atyám arcát a mennyben”. 

Ez a krisztusi mondat motoszkál bennem órák óta. Történt ugyanis, hogy kedves barátom meglátogatott 5 éves kislányával. A kicsi lányka először kiélvezte orgonám hangszíneit, kapcsolóit. Közben én ültem az ágyam szélén, édesapja velem szemben egy fotelben és beszélgettünk. Amikor a gyermek elunta a hangszert közelebb jött, hosszasan érdeklődve nézte az ágyam fölötti nagyméretű fotót, amely a pappá szentelésem leglényegesebb részét, a püspök kézfeltételét ábrázolja. 





Hogyan is magyarázzam el neki ezt a jelenetet? Csak azt tudtam mondani, ami a felnőtteknek szól. De hiszen a hit titkait mi felnőttek sem értjük meg. A teológia megtanít a hittétel tartalmára, amelynek feltétlen elfogadását Isten kegyelme támogatja. S hogyan kell ezt a gyermekeknek megvilágítani. Ékes és gazdag magyar nyelvünk sem tud rá megoldást.




Amikor azt mondtam, hogy a püspök felteszi a kezét és átadja a lelki hatalmat, a kislány rám nézett és az arcának megilletődött kifejezéséből világossá lett számomra, hogy ő érti (!) miről van szó; tudja amit én is csak a lelkemben hordozok szavak és jelentéstartalmak szavakba önthetősége nélkül.
A kisgyermek látta egy öregedő, botladozó ember, egy „apu ismerőse” bácsiban a papot, az Isten emberét. Az „Atya arcát szüntelenül szemlélő angyala” világosságot gyújtott a kisgyermek lelkében, olyat, amit én is csak akkor fogok megérteni, szemlélni, amikor majd az Atya házának küszöbén bebocsátást remélve kopogtatok. Az isteni titkok gyarló és esendő hordozóját, a megbízottat, a gyermekbarát Üdvözítő papi titkának részesét ismerte fel egy ártatlan gyermek.


"A papság Jézus szívének szeretete. Amikor papot látsz, gondolj Urunkra, Jézus Krisztusra!" (Vianney Szent János)


Néhány perc – talán annyi sem – volt ez a teológiai oktatás számomra: nem érthetek meg semmit, még saját szent titkomat sem, ha „nem leszek olyan, mint a gyermekek”. Öregedő fejjel kell megtanulni, hogy a szent titkokat nem őrizni kell, hanem lánggal lobogtatni a lélekben? Szent Ágoston fogalmazza meg pontosan ezt a gondolatot: „ha lángra akarsz gyújtani másokban valamit, akkor annak benned lobogó lánggal kell égnie”.


A nagy álmok kiskorban kezdődnek


S vajon csak velem van így, a pappal? Ó dehogy! Minden emberi hivatás – apaság, anyaság, szolgáló szeretet, hazaszeretet – szent titok, amit Isten a keresztelés-bérmálás-szentáldozás „kézfeltételével” ad. Érthetetlen titok, mely a szív mélyén van őrizve? De lángra gyújt-e minden pillanatban egy apa-anyai, stb. hivatást és ezzel lángra tud-e gyújtani másokban is elegendő szeretetet Isten és az emberek iránt?

Nos! Le kell ülni a gyermekekkel beszélgetni, s angyalaik közvetíthetik Isten újra és újra, csendben megszólaló hívását az apaságra, anyaságra, Isten-, ember- és hazaszeretetre. 

Pater Anonymus


Kapcsolódó cikkek:

Benedek pápának mégis igaza volt

A  tiszta férfiúság

Egy halálból visszatért orvos mesél a házasság szentségéről




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Kukkants be egy apácazárdába! Több száz éve senki sem látta, mi van belül

Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...

Népszerű bejegyzések