A két zászlóról

A két zászlóról szóló elmélkedés; az egyik Krisztus, a mi legfőbb vezérünk és Urunk zászlaja, a másik Lucifer zászlaja, aki emberi természetünk főellensége. 

A történet, mely itt abban áll, hogyan hívogat és miképpen akar mindenkit zászlaja alá tömöríteni Krisztus Urunk és vele szemben Lucifer a saját zászlaja alá. Látom a helyet, vagyis Jeruzsálem egész vidékének azt a nagy síkságát, ahol áll a jóknak fővezére, Krisztus Urunk; a másik színteret is látom Babylon vidékén, ahol a lelki ellenség vezére, Lucifer trónol. 

Kérem, amit elérni akarok; itt kérnem kell a kegyelmet egyrészt, hogy a gonosz vezér cselvetéseit átlássam és segítséget nyerjek, hogy azoktól óvakodni tudjak, és másrészt, hogy megismerjem az igaz életet, amelyre tanít a legfőbb igazi Vezér, és hogy kegyelmet is kapjak követésére. 

A) Első pont: elképzelem, mintha minden gonosz lélek vezére Babylon nagy síkságán valamiféle tűzből és füstből álló nagy katedrán ülne rettenetes és ijesztő formában. 

Második pont: megfontolom, hogyan híja össze Lucifer a megszámlálhatatlan gonosz lelkeket és hogyan szórja őket széjjel egyiket ebbe a városba, a másikat abba és így tovább az egész világra, nem hagyva ki egyetlen tartományt sem, semmiféle helyet, egyetlen állapotot, vagyis az embereknek egyetlen egy osztályát sem és külön-külön egyetlen személyt sem. 

Harmadik pont: megfontolom a beszédet, amelyet hozzájuk intéz, és hogyan buzdítja őket arra, miként hálózzák be az embereket és hogyan verjék láncra őket, hogy először is a gazdagság után való vággyal kísértsék meg az embereket, amint azt rendszerint a legtöbbnél meg is szokták tenni, hogy annál könnyebben jussanak a világ hiú tiszteletére és innét nagy kevélységre. Tehát az első fok a gazdagság, a második a tisztelet, a harmadik a kevélység, és erről a három fokról rávezet Lucifer az összes többi bűnre. 

B) Hasonlóképen el kell képzelni mindezeknek az ellenkezőjét is a legfőbb és igazi vezérről, aki Krisztus Urunk. 

Szemlélem, hogyan helyezkedik el Krisztus Urunk vonzó és szeretetreméltó alakban Jeruzsálem nagy síkságán valami alacsony helyen. Megfontolom, hogyan választ ki a mindenség Ura oly sok személyt, apostolokat és tanítványokat stb. és hogyan küldi őket az egész világra, hogy szent tanítását elvigyék minden rendű és rangú embernek. Elmélkedem ama beszéd felett, amelyet Krisztus Urunk intéz összes szolgájához és barátjához, akiket az említett feladat végrehajtására küld szét és azt ajánlja nekik, hogy mindenkit igyekezzenek segíteni, mégpedig őket először is a legnagyobb lelkiszegénységre vezessék, és ha úgy tetszik az ő isteni Felségének és őket arra ki akarná választani, nem kevésbé a valóságos szegénységre is; másodszor támogassák, hogy vágyakozzanak a gyalázatok és megvetések elviselésére, mert ebből a két dologból fakad az alázatosság. 

Tehát három fokozat van: az első a szegénység a gazdagság ellen; a második a gyalázat vagy megvetés a világi tisztelet-hajhászása ellen; a harmadik az alázatosság a kevélységgel szemben; és e három fokozat segítségével rá kell vezetni az embereket az összes többi erényre. 

Ima-beszélgetésemet a mi Asszonyunkhoz irányítom, hogy Fiától és Urától eszközölje ki, hogy engem is zászlaja alá fogadjon, mégpedig először a legnagyobb lelkiszegénységben és ha isteni Felségének tetszik és engem kiválasztani és felfogadni kegyeskedik, nem kevésbé a valóságos szegénységben is; másodszor a gyalázatok és sérelmek elviselésében, hogy ezek által Őt jobban kövessem, de csak úgy, ha ezeket másnak bűne nélkül és az isteni Felségnek visszatetszése nélkül elszenvedhetem. 

És most elmondok egy Üdvözlégyet. 

Majd ugyanazt kérem a Fiúistentől, hogy eszközölje ki nekem ugyanazt a mennyei Atyától. Ezután elmondom a „Krisztus lelke …” kezdetű imát. Végre kérem az Atyától, hogy adja meg nekem ugyanazt, és elmondok egy Miatyánkot. Ezt a gyakorlatot éjfélkor kell végezni és ismét kora reggel. 

(Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai)