— van úgy, hogy szemünk könnyez, — van úgy, hogy lelkünk fáj vagy az emberektől, vagy az élet keresztjétől, vagy a szívnek megtagadott szenvedélyeitől: ilyenkor kell megállnunk, kezünket szívünkhöz szorítanunk s azt mondanunk: Szeretem az Istent teljes szívemből. Őt megbántani soha sem akarom s érte minden áldozatra kész vagyok.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.