Magdolna kenetének illata az egyházból ki nem veszett soha; az Úr gondoskodott róla, hogy az evangéliummal együtt ez az illat, ez a kenet járja be a földet. Az Urat szeretni kell, ez Magdolnának intuíciója; szeretni kell emberileg, közvetlenül, bizalmasan, természetesen; szeretni kell, mint ahogy szeretni szoktunk valakit itt köztünk, itt minálunk; ez Magdolna természetfölötti szerencsés ösztöne. A szeretet e kenetét önti ki Magdolna az Úr lábaira és fejére. Ő nem kér tanácsot sem doktoroktól, sem apostoloktól, sem tanítványoktól; mit is kérjen?
Tán bizony a szeretetet tanulni kell? Azt ugyan nem kell; az a szív virága s ösztöne; azt a kegyelem napsugara fakasztja, az Isten szíve melengeti; biztosra megy, nem téved; el nem utasíttatik; sőt az Úr Jézus lesz dicsérője, védője, s odatűzi evangéliumának homlokára a szeretet e csillagát s azt mondja: ezzel járd be a földet, s ahol az evangélium hirdettetni fog, ott ez asszony szeretetét is ajánlani fogják; sőt e kenetet temetésére fogadja már, s azt akarja, hogy titokzatos pihenője körül ez a kenet legyen elöntve, hogy oltárai körül ez az illat szálljon.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.