Az ember, kinek élete s dicsősége mint a mezei virág, akár előkelő, akár szegény legyen, akár tudós és művelt, akár egyszerű s együgyű legyen, közönséges jó cselekedeteivel örök érdemeket szerezhet. S hogy az ember eszméljen s becsülje e nagy szerencsét, az Isten jár utánunk, s hív és küld: menjetek, menjetek! Ti is menjetek szőlőmbe, ti is; mindnyájan, kik éltek, főleg ti, kik a nagy meghívást megkaptátok a keresztségben. A hivalkodóknak pedig szinte nyomában van, s nem szünetel nógatni, akár kora reggel, akár dél legyen; mert az Úr legjobban tudja, hogy egyszer él az ember; Ő tudja megbecsülni legjobban azt a kegyelmet, melyet az embernek adott, hogy az saját jócselekedeteivel örök érdemeket szerezzen magának.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.