Álljatok a sötétségben, mint tűzoszlopok

 „Ti vagytok a föld sava: ha a só megromlik, mivel sóznak? Semmire sem való többé, hanem, hogy kivettessék és eltapodtassék” (Máté 5,13).

 

Sok a rossz a világban; augiászi istállóhoz hasonlít s lernai mocsárhoz; mocsár a korrupció; sötétség a léha, erkölcstelen népfölfogás; a jellemtelenséggel együttjár a komaság bűnnel s nyomorral. „Ti vagytok a föld sava”; álljatok a rossz világba, mint a bűn ellenesei, mert ellenkezést vetett közétek, lelketek, szellemetek, kegyelmetek s a bűn s rothadás közé az Úr; – ez a ti dicsőségtek. Ellenkezzetek tehát azzal a szegénységgel, mely bűnre visz; a zsarnoksággal s önzéssel, mely elernyeszt néprétegeket; a tisztátlansággal, mely az ösztön uralmát s elfajulását szolgálja. – Tudjátok, hogy az ördöggel küzködtök, aki kegyetlen, gyilkos, erkölcstelen, gonosz, gyűlölködő. Ne várjatok tőle s csatlósaitól mást. A rothadás hatalmán s szomorú művén meg ne botránkozzatok. Az evangéliumi só kifogyhatatlan. Dezinficiálja lelketeket s kiöli a métely gombáit, csak alkalmazzátok okosan s eréllyel. Mindnyájan küzdjünk minden rossz ellen, kivált a papok. Olvassuk Szent Pál leveleit s élvezzük át a legkisebb jót, mit tennünk sikerült s örüljünk neki.

 

„Ti vagytok a világ világossága.” Álljatok a sötétségben, mint tűzoszlopok. 1. Éljetek. Herkulesi munkához Herkulesek kellenek. Ne sokalljuk ezt. Többnek kell lennünk: krisztusiaknak. Egyéniségünk programm legyen, mely irányt mutat, mely gyöngéket bíztat, bátorít, támogat. 2. Tanítsatok. Krisztusi szellemmel eltelve vezessük be az embereket a kereszténységbe; nem hogy csak tudjanak katekizmust, hanem hogy belső fölemelkedésre s megnyugvásra segítsük őket. Istent kell tapasztalniok s csodálatos benyúlásait a szívbe átérezniök. A mi vallásosságunk akárhányszor babona s materializmus közt ingadozik. 3. Vezessétek az embereket észszerű, egyszerű életmódra s munkára, melyet nem mint barmok, hanem mint emberek végeznek, s fogjatok kezet oly törekvésekkel, melyek az érzékiségből s állatiasságból kiemelik őket, akár művészet s tudomány, akár higiene vagy társadalmi akció neve alatt indulnak. Mily hivatás világoskodni; ez az igazi napsugár; Isten ereje s öröme; Krisztus dicsősége!

 

Ha pedig a só maga rothad, ha apostolok s papok maguk elernyednek, s ha a világosság kialszik s kettős sötétség fedi a mennyország útjait, mily mély szomorúság ül ki Krisztus arcára, s mily új gyalázat s félreismerés száll evangéliumára. Ez a pusztulás utálatossága a szent helyen! Szentek nyomaiban a hitnek, a kegyelemnek, szentségeknek kompromittálói. Ilyenkor lesznek betegek egész népek, s az emberiség, megtévesztve a világias érzés hatalmától, idegen isteneknek áldoz. Légy te sava annak a körnek s világossága annak a háznak, melybe Isten állított; ne várd, hogy más legyen jó; légy te jó; ne várd, hogy más világítson s melegítsen, „világoskodjék a te világosságod”. Veszedelmes az a lelkület, mely mindig csak mástól vár minden jót; sónak, mécsnek kell lennem nekem ép, erős, krisztusi lelkületem által.

Prohászka Ottokár