Oltalmad alá futunk

Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője, könyörgéseinket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk és szószólónk. Engeszteld meg nekünk Fiadat, ajánlj minket Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen.

Sub tuum praesidium confugimus, Sancte Dei Genitrix, nostras deprecationes ne despicias in necessitatibus nostris; sed a periculis cunctis libera nos semper, Virgo gloriosa et benedicta. Domina nostra, Mediatrix nostra, advocata nostra, tuo Filio nos reconcilia, tuo Filio nos commenda, tuo Filio nos repraesenta. Amen.

(...)

Ez a szöveg és szép imádság arról tesz tanúbizonyságot, hogy az Egyház nem "ad hoc" találja ki, amit hirdet és nem változik isteni Tanítása korról-korra, hanem eleve kezdettől fogva hirdeti azt a megmásíthatatlan Igazságot, hogy Isten nem hagyta az emberiséget magára, hanem az "idők teljességében" eljött közénk és megváltotta az embert.

Isten az, aki új és örök választott népével együtt él. Mária megtisztelő címe, aki nem egy embert vagy egy csodás "lényt", hanem az "Istenembert" szülte e világra ebben az imádságban azt fejezi ki, hogy Krisztus az, aki mint második isteni személy egyedül képes arra, hogy felemelje a bukott embert, megtisztítsa és az örök boldogságot, a neki eleve rendelet eredeti célt megadja.

Emellett az imádság azt is mondja: egyedül tiszta, egyedül áldott. Ezt csak 1854-ben mondja ki dogmaként Boldog IX. Piusz pápa. Tulajdonképpen a dogma a Tridenti Zsinathoz kapcsolódik, amely mind dogmatikus, mind szentségtani tanításában szólt az eredeti bűnről, illetve dogmaként hirdette ki annak tanítását. De Mária minden bűntől való mentességét lám ez a 3. századi kis papírusz is hirdeti és hirdették azok a keresztények, akik ekkor még különféle és brutális üldöztetéseknek voltak kitéve.

Imádkoztak, mert Mária közbenjárónk. A teremtett világban ugyanis Ö az EGYEDÜL TISZTA, EGYEDÜL ÁLDOTT!