"Már a felebaráti szeretet jogán is méltán érdekelhet minket, hogy vajon a másvallásúak, az eretnekek, szakadárok, zsidók és pogányok üdvözülhetnek-e?
Krisztus Urunk megváltó halála előtt senki nem üdvözülhetett. A jámborok s igazak lelkei Krisztus haláláig az ú. n. pokol tornácában várakoztak megváltásukra és üdvözülésükre.
A pokol tornácában az igazak lelkei nem szenvedtek; nem is lehettek bizonyos örömök s vigasztalások nélkül, amint ezt a szegény Lázárról szóló példabeszédből láthatjuk, aki „vigasztalódik”. (Lk. 16, 25.) Sőt éltette és boldogította őket a remény és bizonyosság, hogy a Megváltó eljövetele után részesei lesznek az örök boldogságnak.
A pokol tornácát Krisztus Urunk az említett példabeszédében „Ábrahám kebelének” (Lk. 16, 22.), a keresztfán pedig „paradicsomnak” (Lk. 23, 43.) nevezte.
A pokol tornáca Krisztus kereszthalálával megszűnt!
Krisztus halála után elsősorban is a megkeresztelt és tisztalelkű igazhitűek üdvözülhetnek, ahogy Krisztus Urunk mondotta: „Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába” (Jn. 3, 5.) és „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek.” (Jn. 6, 54.)
A megkeresztelt igazhitűek, vagyis a (latin és görög szertartásé) római katolikusok, hogy úgy mondjam, közvetlenül üdvözülhetnek, ha bűn- s büntetésmentesen hunynak el.
A másvallású keresztények és a megkereszteletlenek (zsidók, pogányok) is üdvözülhetnek. De csak közvetve, szinte azt mondhatnám, a hosszabb, nehezebb, kerülő és kevésbé biztos úton.
„Közvetve” üdvözülhetnek, vagyis akár az ú. n. vágykeresztség, akár az ú. n. vérkeresztség révén, feltéve az illetőknek teljes jóakarattal egybekötött jóhiszemű tévedését vagy tudatlanságát.
Mi a vágykeresztség? Aki (a múltra vonatkozóan) bűneit Isten iránti szeretetből megbánja és (a jövőre vonatkozóan) mindenben Isten akaratát akarja követni, tehát kész volna megkeresztelkedni is, ha erről tudna, ha szükségét felismerné s felvételére mód volna, abban ez a vágy és készség pótolja a vízkeresztséget. Ez a vágykeresztség. Ilyennel üdvözült pl. a jobb lator a kereszten.
A vérkeresztség a vízkeresztség nélkül Jézusért szenvedett vértanúhalál. (V. ö. Mt. 10, 39.) Ilyen keresztség révén üdvözülhettek pl. a Heródes megölte betlehemi kisdedek, az ú. n. aprószentek.
A vágy- és vérkeresztség természetesen csak másvilági vonatkozásban pótolja a vízkeresztséget.
A mondottak alapján tehát minden másvallású is üdvözülhet Isten kegyelmével, de nem téves vallása alapján, hanem a következő három feltétel esetén:
- Saját hibáján kívül nem tagja a katolikus Egyháznak.
- Állandóan lelkiismeretes és (tévesen) igaznak hitt vallásának előírásai szerint él.
- Amennyiben bűnt követett el, Isten iránti szeretetéből fakadt, tökéletes bánatot indít fel magában.
- IX. Pius pápa 1863-ban „Quanto conficiamur” kezdetű enciklikájában e tárgyról így nyilatkozik:
„Azok, akik legyőzhetetlen tudatlanság következtében nem ismerik a mi legszentebb vallásunkat, s megtartják az Isten által minden embernek szívébe írt természeti törvény parancsait, készek annak engedelmeskedni, jó és tisztességes életet folytatnak, az isteni felvilágosítás és a kegyelem mindenható közreműködésével elnyerhetik az örök életet: mert Isten, aki látja és ismeri mindenkinek eszét, lelkét, gondolatait, vágyait, az ő legfőbb jósága és kegyessége folytán nem engedi, hogy örök büntetésben bűnhődjék az, aki nem szántszándékkal vétkezett.”
A másvallásúak üdvözülése tehát mindenesetre nehezebb. XII. Pius szavai szerint oly helyzetben vannak, „amelyben nem lehetnek biztosak örök üdvösségük felől, mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis sok, oly nagy mennyei adománynak és segítségnek híjával vannak, amelyet csak a katolikus Egyházban tudnának elnyerni”. (XII. Pius pápa körlevele Jézus Krisztus misztikus testéről: 1943 jún. 29.)
Ezért az Egyház nagypénteken a másvallásúakért is imádkozik. Az új Egyházi Törvénykönyv előírja, hogy „a lelkipásztorok a plébániájukon élő másvallásúakat is Istennek ajánlják” (1350. can.). XII. Pius pápa a most említett körlevelében az egész Egyház imáját kérte a másvallásúak érdekében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.