2018. március 18., vasárnap

Halaknak prédikált a pap!

Szent Antal a halaknak prédikál

– Aki így ismeri a Szentírást, és ilyen folyékonyan beszél latinul, mint te, nem töltheti az életét krumplihámozással – mondták rendtársai, mikor kiderült, Antal milyen szépen bánik a szavakkal.

— Minden munkával dicsőíthetjük Istent – válaszolta.
— Az igaz, de így tudásodat csak elpazarlod. Mennyi jót tudnál tenni, ha a hitetleneknek prédikálnál.


— Lehet, hogy igazatok van, én mégis remélem, hogy elöljáróim itt hagynak, ebben a kedves remeteségben.

Reménye alaptalannak bizonyult. A kigyulladt fényt nem lehet sötétbe rejteni. A szavaitól elbűvölt elöljárói még mindig csodálatos beszédkészségéről társalogtak. Úgy látták jónak, ha megbízzák a prédikálással. — Vonzza a tömegeket — mondogatták. — Hangja a szívbe hatol: senki sem tud neki ellenállni. — Hogyhogy eddig nem vettük észre bölcsességét? — Az életszentség tekintetében azonban még kiválóbb. Páter Grácián végtelenül boldog volt, hogy Isten sugallatára testvérei közé vette ezt a rendkívüli embert. — Világossá vált előttem, hogy nem hagyhatjuk Montepaolóban — jelentette ki —, még ha sajnálom is, hogy ki kell szakítanunk szeretett magányából. — Kevés az olyan ember, mint Antal testvér. A világ teli van eretnekkel. Vajon ki lenne nála alkalmasabb megtérítésükre? — Úgy van…



Nehéz idők járták. Az emberek minden alkalmat megragadtak, hogy gyűlöletet szítsanak. Az eretnekek a maguk módján hittek Istenben, de helytelenül magyarázták a Szentírást, és kihasználva az emberek tudatlanságát, tévtanaikkal áltatták őket. Antal testvér fejet hajtott elöljáróinak parancsa előtt, vállalta a prédikálást. Nem akart szembeszállni az Úr akaratával.

— Sokan keresik a hitet, de a kétely tévútra viszi még a tanultakat is — mondták neki. — Az emberek szeretetre vágynak, de a gyűlölet megbénítja szívüket. Nagy szükség van a megértésre, az emberek mégis vadul harcolnak egymás ellen, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Sokat kell dolgoznod, hogy Isten országa elterjedjen.

– Megteszek minden tőlem telhetőt — ígérte Antal testvér. — De ha a nagy szónokok nem tudták kiirtani a tévtanokat, hogyan gondolják, hogy ez nekem sikerülni fog? Nem érek én semmit, és senki sem ismer. Az Úr azonban, ha akarja, segít nekem.

Erős hittel azonnal útnak indult. Prédikált a kastélyokban, a városokban és a falvakban, de az eretnekek nem akarták hallgatni. Különösen népes volt az eretnekek tábora Riminiben. Antal testvér türelmesen igyekezett őket megnyerni az igaz hitnek, de nem tudta megtörni kemény szívüket. A jószándékúak, akik követték, fájlalták, hogy nem tudnak neki segíteni. Ilyen helyzetben mindenki kedvét veszítené, de Krisztus vitéze nem. Antal testvér egy napon, Isten sugallatára, a tengerpartnak vette az irányt. Néhány hűséges követője és egy kis csoport kíváncsiskodó vele tartott. A parton magasba emelte kezét, és a kereszt jelét rajzolta meg a levegőben.



— Hal testvéreim — kezdte érces hangon —, az eretnekek nem akarják hallgatni az Úr szavát. Halljátok hát, ti!

A halak, engedelmeskedvén a parancsnak, veresenyezve úsztak feléje nagyságrendben: elöl voltak a kisebbek, mögöttük a nagyobbak. Kidugták szájukat a vízből, és türelmesen várakoztak. Semmit sem törődtek a parton álló csodálkozó tömeggel.

— Hal testvéreim — folytatta Antal testvér, akit egyáltalán nem lepett meg ez a csoda —, legyetek hálásak az Úrnak, hogy megteremtett benneteket. Megáldott titeket a vízzel, ahol élelmet találtok, és ahol biztonságra leltek ti és kicsinyeitek.

A halak figyelmesen hallgatták. Úgy rémlett, mindent megértettek, mert egyszerre csak alázatosan lehajtották fejüket.



— Hal testvéreim — folytatta tovább Antal testvér —, az Úr gondoskodik rólatok. A vízözön idején sok állat kipusztult, ti azonban semmi rosszat sem szenvedtetek. Nektek minden más teremtménynél jobban hálát kell adnotok az Úrnak.

Időközben a parton bámészkodó tömeg még jobban megnövekedett, mert Antal hűséges követői és a kíváncsiskodók jelentették másoknak is, mi történik. Az eretnekek a homokba térdelve sírtak bűneik miatt.



— Hal testvéreim — folytatta tovább Antal testvér, miközben áldásra emelte karját —, távozzatok az Úr nevében. Ti emberek is menjetek haza — fordult a tömeghez. — Isten látta bűnbánó könnyeiteket, és megbocsát nektek, ha nem estek vissza régi bűneitekbe.

A halak fürgén fickándoztak és vidám fecskendezés közben alámerültek, fénylő pikkelyeik csak úgy szikráztak a hullámok taraján. Végül eltűntek, a tenger pedig lecsendesedett…

(Részlet Giannina Facco: Padovai Szent Antal című könyvéből)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Kukkants be egy apácazárdába! Több száz éve senki sem látta, mi van belül

Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...