"A béke legnagyobb pusztítója ma az abortusz, mert az háború a gyermek ellen, az ártatlan gyermek közvetlen legyilkolása, gyilkosság, amit maga az anya végez el. Ha elfogadjuk, hogy egy anya még a saját gyermekét is megölheti, hogyan mondhatnánk az embereknek, hogy ne öljék meg egymást?
Hogyan győznénk meg egy nőt arról, hogy ne legyen abortusza? Mint mindig, szeretettel kell meggyőznünk őt, és emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a szeretet azt jelenti, hogy adni akarunk addig, mígnem az már fáj. Jézus még az Ő életét is odaadta, hogy szeressen minket. Ezért azt az anyát, aki abortuszt fontolgat, segítenünk kell a szeretetben, vagyis adnunk kell neki, mígnem már fájdalmas számára a terve és a mindennapjai, és tisztelni kezdi a gyermeke életét. A gyermek édesapjának, legyen bárki is, szintén adnia kell, mígnem az már fáj.
Az abortuszban az anya nem szeretni tanul meg, hanem még a saját gyermekét is megöli, hogy megoldja vele a saját problémáit. És az abortusszal azt üzenjük az apának, hogy semmi felelősséget nem kell vállalnia a gyermekért, akit ő a világra segített. Az apa így minden valószínűség szerint más nőket is hasonló bajba kever majd. Egy abortusz tehát még több abortuszt hoz magával.
Bármely ország, ami elfogadja az abortuszt, a népét nem szeretetre tanítja, hanem arra, hogy bármi erőszakot használhatnak, hogy megszerezzék, amit akarnak. Ezért van az, hogy a szeretet és a béke legnagyobb pusztítója az abortusz. "
Részlet Teréz anya előadásából, amit a Nobel-békedíj átvételekor mondott Stockholmban, 1979. december 11-én
A tiszta férfiúság
Pap: Önök kifogamzásgátolták az iskolánkat a létezők sorából!
A tiszta férfiúság
Pap: Önök kifogamzásgátolták az iskolánkat a létezők sorából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.