Ilyenkor mindig levette a kámzsáját és térdet hajtott a férfi előtt. A férfi azt hitte, hogy e gesztussal a szent gúnyt űz belőle. Haragra gerjedt, és mindent megtett, hogy elkerülje a barátot. Egy nap azonban, amikor a szent megint így tett, a férfi mérgesen így szólt: "Ha nem félném Istent, kardommal kettéhasítanálak, amiért így kigúnyolsz! Miért hajtasz térdet előttem?"
Prófétai látomásának hatására Antal így válaszolt: "Megpróbáltam felajánlani magamat mint mártírt az én Istenemnek, de nem volt kedvére való. Te azonban, amint ezt az Úr felfedte előttem, dicsőséges mártír leszel. Kérlek tehát, hogy amikor majd a mártírhalált elszenveded, emlékezzél meg rólam". E szavak hallatán a jegyző kinevette Antalt.
Hogy ezután mi történt? Amikor Le Puy püspöke sokakkal együtt a Szentföldre indult, hogy a szaracénoknak prédikáljon, a jegyző isteni indíttatást követve minden vagyontárgyát eladta és csatlakozott az utazókhoz. Amikor odaértek, a püspök minden lelkesedés nélkül hirdette a hit igazságát, a jegyző pedig három alkalommal hagyta ezt.
Legutoljára azonban, miután megfeddte a püspököt, mondván, hogy az nem védelmezi a hitet kell buzgósággal, ő maga kezdte el szenvedélyes hévvel hirdetni a szaracénok között: Krisztus az Isten, Mohamed pedig az Ördög szülötte és a kárhozat gyermeke.
Miután ezt követően is hajlíthatatlanul hirdette és védelmezte hitét, a szaracénok letartóztatták, és háromnapos kínvallatásnak vetették alá. Amikor a vesztőhelyre vitték, a férfi mindenkinek elmondta, hogyan jósolta meg neki Antal testvér, hogy mártír lesz, és magasztalta őt, a szentéletű férfiút. Miután elszenvedte a mártírhalált, zarándoktársai hazatértek és elmesélték az embereknek a történteket. Ezért a tettéért Antalt nagy tisztelettel vették körül.
(Részlet Páduai Szent Antal csodáinak könyvéből, Etalon Kiadó, 2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.