Egyik este Pio atya a San Giovanni Rotondo kolostorban imádkozott. Ahogy a folyosón sétált, hirtelen egy lángokba burkolózó alakot látott. Nem földi tűz volt ez – inkább a lelket körülvevő szenvedés, amelyet semmi földi dologhoz nem lehetett hasonlítani.
Pio atya megkérdezte az alakot:
„Ki vagy te, és miért vagy itt?”
A lélek így válaszolt:
„Meghaltam, és a purgatóriumban vagyok. Isten megengedte, hogy eljöjjek, és olyan imákat kérjek, amelyek segítenek lerövidíteni a szenvedésemet.”
Pio atya ezután feltette a kérdést, ami érdekelte:
„Hasonló-e a purgatórium tüze a földi tűzhöz?”
A lélek olyan szavakkal válaszolt neki, amelyeket később gyakran idéznek:
„A földi tűz minden fajtája olyan, mint egy friss levegő fuvallat a purgatórium tüzéhez képest.”
Ezek a szavak mélyen megérintették Pio atyát. Azonnal szentmisét ajánlott fel ezért a lélekért, és sok imát mondott, hogy segítsen neki. A történet a hívek között egyetlen dolog emlékeztetőjeként terjedt el: a purgatórium szenvedése nagyon nagy, ugyanakkor tele van reménnyel, mert minden lélek a purgatóriumban tudja, hogy egy napon biztosan meglátja Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.