Hódolatunk

Amikor mint kisfiú először járultam a szentáldozáshoz, lelkiatyámmal együtt elimádkoztam Aquinói Szent Tamás imáját, amely így szólt: „Hadd leljem a szentáldozásban – így szólott az ima – hitem és jó érzelmeim erősségét. Öregbítsd meg bennem Istenem a szent szeretetet, béketűrést, engedelmességet és mindazt az erényt, mely kedves Előtted. Engedd Uram, hogy ez a szentáldozás minden látható és láthatatlan ellenség ellen megoltalmazzon” … 

Azóta valahányszor szentáldozáshoz járultam, visszhangoztak bennem ennek az imának keresetlenül egyszerű, őszinte és megható szavai. Egyaránt megtörtént ez ifjúkoromnak gondtalan, nyugodt és férfikoromnak gyakran küzdelmekkel telt éveiben. De a szentáldozáshoz, nem restellem bevallani, mindenkor – mondhatnám – gyermeki áhítattal, igazi bűnbánattal és azzal a nagy reménységgel járultam, hogy ez a nagy szentség megadja nekem az Úristen kegyelmét és hogy Ő ezt a kegyelmét, valamint végtelen szeretetét kiterjeszti az én szeretteimre is. Most Budapesten a Világegyház hódol az Oltáriszentségben élő Krisztus előtt. 

Ebben a hódolatban résztvesz minden magyar katolikus is. Lelkileg ott vannak azok a magyar katolikusok is, akiket a két évtizede vont határok elszakítottak a magyar törzstől és nem zarándokolhattak el a nagy ünnepségre. Fokozott jelentőséget látok abban, hogy ennek a világraszóló nagy rendezésnek székhelyévé a Szentatya Magyarország fővárosát tette. Kis nép vagyunk mi magyarok, a látszat szerint árvák és elhagyottak. 

Különösen mi érezzük ezt, akik mostoha körülmények között vívjuk harcunkat létünkért. Mégsem csüggedünk, mert nagy és hatalmas a mi Pátrónánk és nagyok és hatalmasak a mi szent védőink, kikben tántoríthatatlan a bizalmunk. Mi az anyaországon kívül élő magyarok is megültük a szentévet, hogy felfogjuk az Oltáriszentség misztériumában meghúzódó Krisztus erejét, kinyitottuk előtte szívünk kamráinak ajtóit, hogy Ő bennünk újra testet öltsön és vérré váljék. 

Az az egykor gyermeki áhítat, amely az első szentáldozáskor megszállott, idővel túllépte kedélyvilágom határait és az én férfiúi hitvilágomnak lényeges részévé vált. Erre a hitvilágra, mint sziklára építem az Egyházam és Nemzetem érdekében szükséges minden küzdelmemet sok magyar katolikus testvéremmel együtt. Ha ezt a küzdelmet az Eucharisztia jegyében folytatjuk, akkor győznünk kell minden látható és láthatatlan ellenségünk felett, mert a krisztusi szeretet legyőzhetetlen! 

Esterházy János gróf

(Bangha Béla: Napkelet és Napnyugat: Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt)